blog image

Csontritkulás (osteoporosis)

A csontritkulást (osteoporosis) – amely lehet idegrendszeri szabályzó hiba is a lebontó (osteoclast) és újjáépítő (osteoblast) sejtek működésében, működésének arányában és étrendi, beépítési probléma is – most a fizikai aspektusából közelítsük meg. A csontritkulás fizikai oldalról közelítve mozgással, a csontok terhelésével kezelhető, megelőzhető – természetesen a csontritkulás előrehaladottságát is figyelembe véve. A helytelen testtartás és nem megfelelő izomtónus miatt bizonyos csontokat egyáltalán nem ér fenntartó, vagy pozitív hatású, építő jellegű terhelés, igénybevétel, mert az őket mozgató izmok pozíción kívül kerültek, és így ezek a csontok sorvadnak, ritkulnak. Emiatt a helytelen testtartás és nem megfelelő izomtónus miatt ugyanakkor bizonyos csontokat olyan nyomás, illetve terhelés ér, érhet, hogy azok elmozdulnak, elcsavarodnak és akár rövidülnek is (pl. kulcscsont-vállszélesség összefüggése). Ha a helytelen testtartás miatt a vállak előre esnek, a hátizom kénytelen ellentartani, testtartó funkciót végezni (pedig nem az a feladata) és összefeszülni a mell- és rekeszizommal amelyeknek szintén nem ez a feladata. Így mintegy satuba fogják a vállövet, a kulcscsontok elfordulnak, összébb csúsznak, a mellkas felőli végüknél rövidül a rés és fokozódik a kulcscsontok V alakban állása. Mindezen tényezők miatt a csontok ritkulnak, a vállak szélessége jelentősen csökken, formájuk, megjelenésük romlik. A koponya pozíciójának helyreállításával a test más részein meglévő feszültségek is oldódnak, ezáltal pedig lehetővé válhat a szabad(abb) mozgás, ami az eddig “elhanyagolt” csontokat újra használatba veszi, ezáltal pedig teret enged a javulásnak, a csontfejlődésnek.
Megosztás:

Leave a comment